A fejlett és demokratikus társadalmak II. VH-t követő korszaka sokáig az emberiség legsikeresebb időszakának tűnt.
Korábban soha nem látott mértékű technológiai fejlődés, általános jólét, szociális védőháló, nyugdíjrendszer, egészségügyi ellátás. Szabadság, emberi jogok, általános választójog. Az individuum kiteljesedése, az önmegvalósítás lehetősége minden állampolgár számára.
Aztán a 80-as évektől valami elromlott a felelős társadalmi gondolkodás processzorában, s mára oda jutottunk, hogy a fősodratú médiát s a közgondolkodást teljességgel eluralta egy szinte már betegesen paranoid attitűd bizonyos emberi jogokat érintő kérdésben.
Mi is a demokrácia? Számtalan definíció létezik. Ráadásul nem olyan egzakt tudományterületről beszélünk, mint mondjuk a matematika 4 alapművelete, de az alábbi megközelítés kellően objektívnek és közérthetőnek tűnik.
A demokrácia egy modernebb kori definíciója: A demokrácia olyan szabályalkotási rendszer, ahol a szabályokat a közösség választójoggal rendelkező tagjai hozzák az egész közösség számára, vagyis az egyén autonómiájának és az egyenlőség elvének figyelembe vételével közvetve vagy közvetlenül (az általános, egyenlő és titkos választójog korlátozás nélküli gyakorlásával) részt vesznek a törvényalkotásban, a közösség alapszabályának (alkotmányának) megalkotásában a hatalmi ágak szétválasztásában, illetve az ilyen módon megalkotott rendszer fenntartásának ellenőrzésében. A görög demokrácia kialakulása egy hosszú folyamat eredménye volt, és története visszanyúlik a Hellasz korai korszakaiba.
Vagyis még egyszerűbben.
- általános választójog
- mindenki egyenlő jogú és kötelezettségű tagja az egész közösségnek
Az 1960-70-es évekre Nyugat-Európa és Észak-Amerika –mondhatni- elérte a demokráciának azt a szintjét, amikor a törvény előtt, s a közösség szabályai szerint mindenki egyenlő.
Csakhogy úgy tűnik, hogy az európai zsidóüldözés, s az amerikai, feketék elleni fajgyűlölet, s bűntettek kiváltotta társadalmi lelkiismeret-furdalás olyan mértékű lendületet adott az emberi jogi aktivitásnak, hogy a közgondolkodás megváltozása képtelen volt megállni, egyensúlyba kerülni egy optimális szinten. A diszkriminációból pozitív diszkrimináció lett. Kezdetben kommunikációs szinten, majd egyre másra csatlakoztak a törvényhozói, végrehajtói és igazságszolgáltató hatalmi ágak.
Nyilvánvaló, hogy a technológiai, társadalmi fejlettség mai szintje nem valósulhatott volna meg a demokrácia nélkül. Az is egyértelmű, hogy a XX. századi társadalmi fejlődés motorja az emberi, kisebbségi jogi kérdések voltak.
Ám úgy gondolom, eljött az ideje, hogy a politikusok, közvélemény formálók, jogvédők elkezdjék a fékeket is fejleszteni, mert ezzel az erős motorral megállíthatatlannak tűnően száguldunk a szakadék felé.
Az is megérne egy misét, hogy feltárhassuk az okokat, mi vezetett ehhez a folyamathoz.
- Rosszul értelmezett demokrácia fogalom?
- Társadalmi bűnbocsánati, vezeklési igény?
- Politikusi szavazatgyűjtés?
- Megélhetési jogvédők térnyerése?
Vajon a demokrácia vívmányaként tekintett intézményrendszer és pozitív diszkrimináció valóban oda fog vezetni, hogy veszélybe kerülnek a demokrácia alappillérei? (demokrácia paradoxon)
A társadalmi feszültségek milyen magas szintje kell ahhoz, hogy egyáltalán beszélhessünk a problémákról anélkül, hogy az érintettek, és ügyvédeik, valamint az igazságszolgáltatás ne fenyegetne szavanként perrel és börtönnel.
- túlnépesedés (Afrika, Ázsia)
- elöregedés (Európa, Amerika, Japán)
- iszlám előretörése (Ny-Európa, É-Európa, volt Szovjetunió)
- roma népességrobbanás (volt Közép- és Kelet-Európa)
- vallási konfliktusok, háborúk (Afrika)
- a többségi társadalom jogainak devalválódása a kisebbségek jogaivel szemben
